Vadon csata

Wildernessi csata
A Wildernessi csata (Kurz & Allison)
Konfliktus	Amerikai polgárháború
Időpont	1864. május 5–7.[* 1][1]
Helyszín	Spotsylvania és Orange megye (Virginia)
Eredmény	Taktikailag déli győzelem, az északi hadsereg feladta a csatateret. Stratégiai értelemben az északi hadsereg nem adta fel az Overland hadjárat offenzíváját.
Szemben álló felek
Amerikai Egyesült Államok (Unió) Amerikai Konföderációs Államok (Konföderáció)
Parancsnokok
Ulysses S. Grant George G. Meade Winfield Scott Hancock Gouverneur K. Warren John Sedgwick Ambrose Burnside Philip Sheridan Robert E. Lee James Longstreet A. P. Hill Richard S. Ewell Richard H. Anderson JEB Stuart
Szemben álló erők
124 232 „szolgálatra kész” katona[* 2][* 3][4] 61 000[* 4]–65 000 fő[5]
Veszteségek
17 666  2246 halott  12037 sebesült  3383 fogságba esett vagy eltűnt[6][7] 8000[8]–11 033  1477 halott  7866 sebesült  1690 fogságba esett vagy eltűnt[7] A [* 5]
Térkép
Wildernessi csata Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 38° 18′ 59″, ny. h. 77° 45′ 35″38.3164, -77.759738.316400°N 77.759700°WKoordináták: é. sz. 38° 18′ 59″, ny. h. 77° 45′ 35″38.3164, -77.759738.316400°N 77.759700°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Wildernessi csata témájú médiaállományokat.

A wildernessi csata (angol megnevezéssel: Battle of The Wilderness; wilderness = vadon, rengeteg) az amerikai polgárháború egyik csatája volt, 1864. május 5-től 7-ig tartott. Színhelye a Virginia állambeli Spotsylvania és Orange megye volt. Ez volt az északiak Overland hadműveletének első csatája, az egyik legvéresebb a keleti hadszíntéren, sőt az egész polgárháborúban.

Miután Ulysses S. Grant altábornagy 1864 tavaszán az uniós seregek főparancsnoka lett, meg akarta valósítani Winfield Scott nyugállományú főparancsnok Anakonda-tervét, mely a Konföderáció megfojtására irányult. A terv értelmében ő maga Robert E. Lee tábornagy seregét morzsolta volna fel a keleti hadszíntéren, míg William T. Sherman vezérőrnagynak ugyanezt kellett végrehajtania a nyugati hadszíntéren, Joseph E. Johnston tábornagy csapatai ellen. Grant egyre közelebb akart kerülni Richmondhoz, a déliek fővárosához, Sherman pedig a Mély Dél legfontosabb ipari és közlekedési gócpontját, Atlantát célozta meg.

Grant sosem mérlegelte eléggé a várható veszteségeket, ennek pedig, mint mindig, most is meglett az ára: csapatai csak ebben a csatában több mint 17 000 fő veszteséget szenvedtek el halottakban, sebesültekben és foglyokban, az egész hadjárat 54 000 főt „eredményezett” június elejéig. Grantet keményen támadták ezért, de Abraham Lincoln elnök nem volt hajlandó leváltani őt, mivel Grant végre hozta az elvárt eredményeket és elődeitől eltérően nem vonult vissza folyton, támadásai pedig nem félszegek, hanem bátrak, sőt sokszor vakmerőek voltak. A hadjárat júniusban azzal végződött, hogy a Potomac hadsereg, az északiak fő ereje a keleti hadszíntéren, eljutott Petersburg alá, ahol jól kiépített erődítmények álltak, ezek védték Richmondot. Grant pedig elérte célját, pótolhatatlan veszteségeket okozott Lee hadseregének azzal, hogy megállás nélkül ütközetekre kényszerítette. Lee ezután már csak védekezésre gondolhatott, arról pedig végképp le kellett mondania, hogy csapatokat dobjon át a Sherman által szorongatott Johnstonnak.

Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „*” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="*"/>

1. ↑ NPS
2. ↑ Official Records, I. sorozat, XXXVI. kötet, első rész, 198. o.
3. ↑ Official Records, I. sorozat, XXXVI. kötet, első rész, 915. o.
4. ↑ Rhea a 34. oldalon 120 000 fő uniós létszámot említ.
5. ↑ Rhea a 34. oldalon 65 000 fő konföderációs létszámot említ.
6. ↑ Return of Casualties in the Union forces, Battle of Wilderness, May 5–7, 1864 (Recapitulation): Official Records, I. sorozat, XXXVI. kötet, első rész, 133. o..
7. ↑ ^{a b} Young 235. o. szerint noha az uniós veszteségek minden forrásban közel azonosak, történészek lényegesen eltérő számokat adtak meg a konföderációs veszteségként.
8. ↑ battlefields.org